Ma Mohácson jártunk Apukámnál. Gyönyörű volt az idő, ezért elsétáltunk a Dunapartra. Engem mindig megnyugtat a víz közelsége. Nagyon szépek voltak a fák, ahogy az ezernyi őszi szín visszatükröződött a víz felszínén. Nem tértem haza üres kézzel. Séta közben találtam őt, egy négylevelű lóherét. :o) Elgondolkodtam szerencsém lesz? Dehogy!!! Hiszen nekem szerencsém van. Van két gyönyörű egészséges gyermekem, azok az emberek vesznek körül, akiket szeretek és akik szeretnek, van munkahelyem, van hol laknom ... Ugye milyen szerencsés vagyok?
Apukámtól kaptam egy hatalmas szatyornyi cérnát. Egy megszűnt varroda elfekvő készlete. Sajnos nem tudom, hogy ezeket tudom e használni a varrógéphez. Utána kell néznem, hogy van e valamiféle megkötés a cérna vastagságát, minőségét illetőleg a varrógépem leírásában.
"Hatalmas, csöndes tér tartja ölelésében az egész természetet, Téged is." (Eckhart Tolle)
2 megjegyzés:
Mmmmm,micsoda kincsek!Örülj nekik,a Gütermannt itt aranyárban mérik !
Nagyon örülök nekik. :o) Bár még mindig nem jutottam oda, hogy be merjem fűzni a gépembe. :o((
Megjegyzés küldése