2011. május 29., vasárnap

Ringatózás

Egy puha, biztonságos ringatózáshoz hasonlított leginkább ez a hétvége. Drága Móni barátnőm 3 hetet itthon tölt Magyarországon. Ezt a hétvégét nálunk töltötte, Pécsett a két gyönyörű gyermekével, Ákossal, aki hamarosan 3 éves lesz és Botival, aki 6 hónapos. Sokat segítettek nekem ebben a pár napban. Átöleltek, gyógyították a sebeimet. Göndör kacajokkal és sok-sok mosollyal töltötték meg a házat. Nagyon jó érzés volt a pici Botit a kezemben tartani, szagolni a buksiját, simogatni a picurka kezét, lábát. A legkedvesebb játéka a Dorkától kapott bagoly volt, élvezettel rágcsálta.

Ezen a hétvégén még a vasalás is kellemes volt, mert Móni barátnőm - szokásához híven - nem jött üres kézzel, sok szép anyagot hozott nekem ajándékba. Ezeket avattam be és vasaltam ki.




Jól jött, hogy másokra, sokakra kellett figyelnem az elmúlt napokban. A fájdalmat persze meg kell élni, ez a rendje. Most mégis úgy érzem könnyebb egy kicsit. Kell, hogy előre nézzek, hogy újra a gyermekeim, a családom, a barátaim felé terelődjön a figyelmem. Annyira jólesett a sok kedves érdeklődő levél is, az együttérzésről biztosító telefonok, a hosszú beszélgetések a barátnőimmel. Most éreztem csak igazán, hogy milyen sok ember "törődik" velem. Nem hagytak magamra a legnehezebb pillanatokban sem. Még sokszor elkalandozok, vissza-visszatérek a múltba, a gyerekkoromba, amikor még együtt voltunk... de az Élet megy tovább. A dolgomat tennem kell, mint Anya, mint Feleség, mint Barát... Számítanak rám, Ők akik itt vannak velem a mindennapokban. És akik már nincsenek, őket sem veheti el már senki... Mert itt laknak velem, mélyen bent a szívemben, végleg... örökre!

2011. május 27., péntek

Pécsi portéka vásár



Pécsi Portéka Vásár kéthetente vasárnap 10-18-ig a Pécsett, a Király utca 9-ben, a Velosophie-udvarban.

Szívemnek kedves pécsi és Pécs környéki árusokkal találkozhattok ott, ha tehetitek látogassátok meg őket.

2011. május 17., kedd

Még


nem nagyon tudom szavakba önteni az érzéseimet, még jobban esik csendben lenni, de nagyon köszönöm a sok együttérzést, amit tőletek kaphattam. Próbálok visszatalálni a hétköznapokhoz, önmagamhoz, de még nagyon-nagyon nehéz.

A varrás, az alkotás most is, mint már annyiszor, segít. Ezért inkább csak képeket, mint szavakat találhattok most itt egy darabig, de megköszönöm, ha velem maradtok, ha itt vagytok...

Áginak ajándékba

Áginak készült:

2011. május 6., péntek

Ha azt kérded

hogy tud e fájni az ember lelke, a válaszom határozott igen! Iszonyatosan fáj!


Két évig küzdött ezzel a szörnyű betegséggel. Egymást követték a műtétek, kemoterápia, sugárkezelések. Mostanra elfáradt, kimerült a teste ebben az egyenlőtlen küzdelemben. Győzött a rák. 64 évesen halt meg ma reggel az én Édesapám. Mostantól nincs már senki, aki azt mondhatná nekem: Kislányom...