Koszorúk

Az egyik nagyáruház polcán, ezeket a szomorú, elárvult koszorúkat láttam.

Megsajnáltam és hazavittem őket, mert úgy éreztem, hogy fel tudom
őket öltöztetni sokkal szebben is:

És ilyenek lettek:

Miközben díszítgettem a koszorúkat, Rájuk gondoltam. Akiket már oly régen nem láthattam, nem ölelhettem, de mindennap gondolok rájuk.

"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
És mindazokért, akik nincsenek itt,
Egy-egy gyertya égjen...."

(V-Moto'Rock)