2011. június 22., szerda

Hazaköltözöm...

Néhány hónapja a régi blogomon állandóan vírust jelzett a böngésző. Akkor létrehoztam ezt az új blogot és mindent szépen ide is költöztettem. Költöztetés közben persze már kiderült, hogy melyik link okozta a galibát, egy orosz oldal volt a ludas, de akkor már annyi munkám volt az új blogban, hogy gondoltam megtartom inkább azt. A régit megszüntetni nem tudtam... annyi szép emlék, az indulás... fűzött hozzá. Néhány hónapig kétlaki voltam, itt is és ott is megjelentek a bejegyzéseim. Volt aki ott olvasott és kommentelt, volt aki itt :o) Most újabb nagy munkával visszapakolgattam a régire szinte mindent (a bloglistám még nem teljes) és úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm.

Ezután csak ott lesznek olvashatóak az új bejegyzések:


Köszönöm, ha továbbra is olvastok.

2011. június 20., hétfő

Újságok, könyvek

Nagyon szeretem lapozgatni a régi újságokat. Persze az újakat is, de a régieknek van valami különleges varázsuk, illatuk, emlékek fűződnek évszámokhoz, dátumokhoz... No, és a régi divat :o) Az is megérne egy bejegyzést. Lánykorom emlékei. :o)

Tegnap este is elővettem egy kupacot és lapozgattam, nézegettem őket.


Ezen a hirdetésen jót mosolyogtam,


mennyi könyvet tudnék venni a mostani fizetésemből :o)


És ha már a megsárgult újságokat nézegettem, eszembe jutott, hogy mivel Anitának idén nyáron az Egri csillagokat kell elolvasnia, megkeresem a polcon a könyvet neki.


Arra emlékeztem, hogy igen-igen régi megsárgult példányt kell keresnem. Mégis elérzékenyültem, amikor kinyitottam:


10 éves voltam akkor. :o) Nagypapámtól minden alkalomra, mindig könyvet kaptam ajándékba. Nagyon sokat olvastam. Rengeteg mesekönyvem, ifjúsági regényem van abból az időből és a Nagypapám mindig beleírta az évszámokat is, sőt legtöbbször az alkalmat is amikor ajándékozta.
Így különösen értékesek ezek a könyvek a számomra. Úgy döntöttem, hogy ha már előkerestem Anitának én is elolvasom, hiszen minden életszakaszunkban mást jelenthet ugyan annak a könyvnek az elolvasása... azokról a finom illatokról és a megsárgult lapok látványáról már nem is beszélve.

2011. június 17., péntek

Varrjunk a szabadban!


Most szombatra, 18-ára hírdette meg a Magyar Foltvarró Céh a Varrjunk a szabadban! elnevezésű programját. Pécsett a Pécs-Work Vasutas Foltvarró Csoport és a Hunyor Vasutas Foltvarró Csoport tagjaival találkozhattok a Sétatéren 10 órától 17 óráig. A jókedv adott, varrnivalót hozunk!

2011. június 14., kedd

Van aki álmodja...

és van aki meg is varrja. Az előző bejegyzésemben mutattam nektek a szennai fakazettás mennyezetet, amiről ott járva az jutott eszembe, hogy akár meg is lehetne varrni. Egy kedves olvasóm, Ica írt nekem egy levelet, melyben elküldte a fényképét annak a gyönyörű faliképnek, amit varrtak a Szombathelyi Szépműves Egylet tagjai. Az ihletet mit gondoltok mi adta nekik? Igen, a szennai templom fakazettás mennyezete. Gyönyörű ez a munka a saját festésű anyagaikkal!


Az Egyletnek nincs webhelye, sem blogja, de szívesen olvassák az interneten a foltvarrással kapcsolatos írásokat. Ezúton is szeretnék nekik további sok sikert, jó egészséget kívánni a munkájukhoz.

Hamarosan itt a nyári szünidő. Mi szülők szerintem kevésbé önfeledten várjuk, mint a gyermekeink. Bár az én gyerkőceim már nem feltétlenül szorulnak szülői felügyeletre - és ezt ők is így gondolják :o) - azért én még is nyugodtabb voltam, hogy tudtam napközben jó helyen vannak. Most majd jön a táborozás, nyaralás, láblógatás izgalmas időszaka. Anitáéknál már a múlt héten nem is volt tanítás. Inkább játékok, vetélkedők zajlottak a suli falai közt. Az osztályfőnökük pl. ilyen szépséges hennafestéssel ajándékozta meg azokat, akik szerették volna:


Hát, akkor csütörtöktől vakáció!

Legyen szép a nyaratok,
pihenjetek, varrjatok!

2011. június 7., kedd

Hétvégén

Az elmúlt hétvégén Szennán és Patcán, a Katica tanyán jártunk. Megnyugtató érzés volt a templomban, a régi házak között sétálni. Belélegezni egy elmúlt kor emlékét, elképzelni, hogyan is élhettek az emberek akkortájt.



A templom fakazettás mennyezetének egy részlete. Érdemes lenne textilbe álmodni, ugye?



Hosszú percekig csak ültem a ház előtti kispadon és gyönyörködtem a látványban. Mint, ha egy másik világba csöppentem volna.


Ezek a képek pedig már a Katica tanyán készültek. A sok-sok állat, gyönyörű táj, kedves emberek... igazán fantasztikus élmény volt.



Persze, hétvége nem telhet el varrás nélkül, ugye nálatok sem? :o)

Készült egy újabb szemüvegtok és neszeszer páros.




A felhasznált gyönyörű, apró virágos anyagot Aranyosfodorkától kaptam, a ferdepánt pedig Pepita Meska boltjából való. Sajnos már fogytán van, pedig nagyon szerettem vele dolgozni...



2011. június 6., hétfő

Ébredés után

Édesapámhoz

Bárányfelhők vonulását
figyelem az égen,
Hová tűntél, miért nem vagy itt?
- már hiába kérdem.

Amikor még kicsi lányként
feküdtem a fűben,
biztonságot az adhatott,
hogy szerettél engem.

Emlékeim haloványak,
de azt szinte érzem,
ahogy erős tenyereddel
pici kezem védted.

Halálos ágyadon már a te
kezed volt gyenge.
S én voltam ki óvon fogtam
a két tenyerembe.

Kértem én az égieket,
ne vegyenek még el.
Az nem lehet, hogy
a szörnyű kór legyőzzön téged.

És most megint itt fekszem én,
zokogva a fűben.
S bárányfelhők vonulását
figyelem az égen.


2011. június 2., csütörtök

Az út


Ezen a hosszú úton, amit az Életünk során megteszünk kisebb-nagyobb csomagokat kezdünk el magunkkal cipelni. Vannak olyan csomagjaink, amelyeket csak néhány hétre veszünk fel, aztán könnyedén letesszük és hamar el is felejtjük. Aztán vannak azok a csomagok, amelyeket már olyan régóta viszünk magunkkal, hogy szinte hozzánk is nőttek, már nem is veszünk róla tudomást, hogy velünk van. Ha kicsit kezd nyomni valahol, legfeljebb igazgatunk rajta, de hősiesen visszük tovább. És vannak azok a csomagok, amelyeket nem önszántunkból vettünk magunkhoz. Ránkakasztották. De vinni kell, mert nekünk osztották... Ezek a legkényelmetlenebb csomagok és a legnehezebb tőlük megválni. Apránként, kis részletekben igyekszünk kipakolni belőle, hogy talán egyszer üres lesz és könnyebben letehetjük valahol, de vannak benne rejtett zsebek... még cipzárosak is, ahonnan újabb és újabb nehézségek bújnak elő, amikor már azt gondoljuk, hogy egy kicsit könnyebb. A csomagok legkedvesebbike, amelyeket mi magunk választunk az út szélén guberálva, azt gondolva, hogy ez a csomag épp hozzám illik, pont jó lesz nekem, nagyon tetszik, hát viszem egy kicsit. Amikor nehézzé válik, kiderül, hogy már nem is olyan könnyű letenni, sőt egyre nehezebb, egyre elviselhetetlenebbül nyomja a vállunkat. És akkor jön a BARÁT, így csupa nagybetűvel és azt mondja:
- Te, figyelj! Ezt a csomagot ne cipeld már tovább. Van épp elég már a hátadon. Add ide, majd én segítek! Ezt viszem helyetted...
És amikor leveszi a hátamról fellélegzem. Hát ennyire nehéz volt? Most érzem csak, mennyivel könnyebb így.

Kívánom nektek, hogy a hosszú úton legyen mellettetek is mindig egy Barát, aki időnként segít letenni néhány bőröndöt. Esetleg segít átnézni, hogy biztosan mindent cipelni kell e, ami a zsákotokban rejtőzik, vagy már rég megszabadulhattatok volna legalább az aprajától.


Kőbe vésve...

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alatt összevesztek és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy bármit szólt volna, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet." Mentek tovább a sivatagban. Egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!" Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: "Mikor megütöttelek homokba írtad, most meg kőbe vésted. Miért?" A másik az válaszolta: "Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki ne törölhesse el. (N.A.)