2010. május 31., hétfő
Tökéletlenség
2010. május 28., péntek
Bekeretezve
2010. május 26., szerda
Bemutatom ...
és Mónit.
Ismét gyönyörű ajándékokat kaptam:
2010. május 25., kedd
Úgy vártam ...
a kép eredeti helye: http://gyongyszemek.network.hu/blog/gyongyszemek_klub_hirei/baratsag_2
Amikor hazaértünk a csomagok behordása után kialakítottuk az átmeneti otthonukat nálunk, Anita szobájában laknak most egy hétig. Ákos némi gondolkodás után felfedezte a lakást és nem is tudott betelni a sok új játék és új arcok látványával. Éjjel fél 12-ig bírta ébren :o)
Hétfőn már sokkal több idő jutott a játékra, elmentünk sétálni a környékünkön, játszottunk az udvaron, megismerkedett a cicákkal, kutyával... Egész picurka volt, néhány hónapos, amikor utoljára találkoztunk, de olyan bizalommal van velünk, hogy meglepő mennyire nyitott, barátkozó kisember. Tele lett a házunk gyerekkacajjal, szaladgálással ... Öröm nézni, ahogy a családom élvezi, hogy újabb "baba" van nálunk. Újra átélhetjük, hogy mennyi energia, odafigyelés szükséges egy lassan két éves kisgyerekhez és hogy milyen sokat jelent két picurka kéztől egy-egy apró ölelés, egy cuppanós puszi az arcunkra.
El sem tudom mondani, hogy micsoda öröm, amikor egy rég látott, régen várt barát újra beköltözik az életünkbe ...
Nektek is van olyan barátotok, akivel bár km-ekben mérve eltávolodtatok egymástól, de a barátság nem szakadt meg?
2010. május 21., péntek
Lepke-divat
Ezen a képen látható, hogy még egy piros testre-simulós body is volt rajta, ami teljesen érthető ebben a hideg időben, viszont így már az "öltözék" színösszeállítása akár merésznek is mondható.
2010. május 18., kedd
Segíthetsz ...
Ajándékot kaptam
2010. május 17., hétfő
Ügyesek voltak
2010. május 16., vasárnap
Bella
Anita nagy örömében, hogy újabb babája lett, készített is neki egy hajcsatot és egy nyakláncot, mert, hogy az ékszer öltöztet, legalább az legyen rajta. :o)
2010. május 14., péntek
Katicás neszeszer
2010. május 8., szombat
Lógóka kiságyra
Ez lett belőle:
2010. május 7., péntek
Kirándulás Kaszón
állatok... mint, pl. lovak
de a kedvencünk Aladár volt, a vidra:
Nagyon aranyos volt, úgy várta a halat a gondozójától, hogy szinte beszélt a szemével :o)
Innen megint a busszal mentünk tovább Kaszópusztára, ahol működik egy kis erdei vasút (szerintem talán 10-15 az országban). Nem ez a mozdony húzott bennünket... :o)
A kisvasúttal Baláta állomásig mentünk, majd egy erdei ösvényen sétáltunk tovább.
Az erdő csodálatos volt... és mennyivel másabb így kirándulni, hogy egy szakember (a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság egyik munkatársa) is elkísért bennünket és végig mesélte az utat, hogy mi mindent fedezhet fel egy szakavatott szem az erdőben.
A kilátás gyönyörű volt, bár a tó maga a sok-sok egymást követő aszályos év miatt igen csak aprócska lett, az itt élő növények és állatok legnagyobb szomorúságára.
Este nagyon fájt még a térdem és a combom is, de reggelre elmúlt... viszont most nem tudok ülni!!! Talán az okokat nem is kell részleteznem! :o)))