Ébredés után

Édesapámhoz

Bárányfelhők vonulását

figyelem az égen,

Hová tűntél, miért nem vagy itt?

- már hiába kérdem.

Amikor még kicsi lányként

feküdtem a fűben,

biztonságot az adhatott,

hogy szerettél engem.

Emlékeim haloványak,

de azt szinte érzem,

ahogy erős tenyereddel

pici kezem védted.

Halálos ágyadon már a te

kezed volt gyenge.

S én voltam ki óvon fogtam

a két tenyerembe.

Kértem én az égieket,

ne vegyenek még el.

Az nem lehet, hogy

a szörnyű kór legyőzzön téged.

És most megint itt fekszem én,

zokogva a fűben.

S bárányfelhők vonulását

figyelem az égen.

Hangulatom

(A kép eredeti helye: http://mongabay.org/images/panama/crab_04.gif)

Romhányi József: A rák haladása

Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
- Ne haladjon hátra,
hisz nem jut előbbre soha,
kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.
Azt értette belőle,
szégyenszemre hátráljon meg előre.
De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,
más kárát tanulná meg a saját hasznán,
hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
előregázolna hátra az iszapba.
Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
és hogy ne hagyja a drága időt veszni,
elhatározta, már tegnap el is kezdi.

Azt hiszem rosszkedv és lehangoltság ellen receptre íratnám fel a Romhányi verseket!

Ha van kedvetek még olvasni Tőle !