Ébredés után

Édesapámhoz

Bárányfelhők vonulását

figyelem az égen,

Hová tűntél, miért nem vagy itt?

- már hiába kérdem.

Amikor még kicsi lányként

feküdtem a fűben,

biztonságot az adhatott,

hogy szerettél engem.

Emlékeim haloványak,

de azt szinte érzem,

ahogy erős tenyereddel

pici kezem védted.

Halálos ágyadon már a te

kezed volt gyenge.

S én voltam ki óvon fogtam

a két tenyerembe.

Kértem én az égieket,

ne vegyenek még el.

Az nem lehet, hogy

a szörnyű kór legyőzzön téged.

És most megint itt fekszem én,

zokogva a fűben.

S bárányfelhők vonulását

figyelem az égen.