Ezen a héten ...

... szinte alig ültem a varrógép elé, inkább a keresztszemest varrtam megint egy kicsit esténként. Kedden voltam a Csoportban. Nagyon jól éreztem magam. Elvittem a pikk-pakk tárcákat megmutatni és vittem hozzá a leírást is, több példányban. Sokan fogják elkészíteni a közeljövőben, mert tetszett nekik, nekem pedig igazán jó érzés volt, hogy tudtam vele örömet szeretni. A japán táska az ügyesebbeknek már elkészült, jó volt látni, megfogni, megforgatni, hogy majd milyen lesz, ha készen lesz.

Pénteken volt Dávid szalagavatója. Jópofa táncos műsorral és énekkel készültek erre a neves alkalomra... Mi felnőttek a szalagtűzés után eljöttünk, hogy a fiatalok nyugodtan bulizhassanak... Persze, amíg Dávid haza nem ért - úgy éjfél körül - a kocsival, nem tudtam aludni... Ezt még egy kicsit szoknom kell... :o)

A mai nap megint kirándulással telt. Hatalmas hó esett az elmúlt egy-két napban, így megint megcéloztuk a Mecseket, most a Tubes kilátóhoz indultunk. Az erdő gyönyörű volt, de iszonyatos hideg is. Olyan erős szél fújt... mintha nem is lett volna rajtunk kabát... Persze, ha az ember hegynek felfelé gyalogol, akkor előbb utóbb átmelegszik :o)

A körsétányról terveztük megközelíteni a kilátót. Ahol a gyerekek szűz havat találtak, nem tudtak ellenállni egy kis hóangyalkázásnak... Ez Dávid angyala :o)

A Barátainkkal mentünk és egyikük fantasztikus ötlete volt, hogy a rövidebb úton menjünk, ami egy kicsit meredekebb ugyan, de hát így hamarabb felérünk.

Emlékezett rá, hogy van valahol egy meredek, de tiszta rész, amin fel lehet sétálni. Hááát, lehet, hogy ez a rész régen tiszta volt, de most igen rendesen benőtte a vadrózsa...

Elindultunk... kétlábon...

Néhány méter megtétele után azonban olyan sűrű lett a bozótos, hogy nem tudtunk átjutni rajta, ráadásul a kabátunkba, nadrágunkba kapaszkodtak a tüskék... Az út további részét hol négykézláb, hol hason kúszva, dőlve a nevetéstől... tettük meg. A fényképek közléséhez az érintettek nem járultak hozzá :o) A ruhánk csupa hó volt, a hajunk, a kesztyűnk, a csizmánk elázva... Iszonyatos jeges szél fújt fent a kilátóban, persze a kilátás azért valamelyest kárpótolt bennünket:

A kilátó korlátja:

Mire lejöttünk a kilátóból, Dávid farmerja kővé fagyott... Ha rátette a tenyerét néhány másodpercre, megmaradt a helye:

Lefelé jövet az út egy részét szánkón tettük meg és megálltunk egy kisebb kilátónál, mi csak kis Tubesnek hívjuk. A kilátás innen is gyönyörű:

Ezt Dávid fotózta, naplementés beállítással:

Nagyon összefagytunk ma, és igencsak jólesik itthon ülni most a meleg szobában, de szerintem nem igazán fogjuk elfelejteni a "négykézlábas" kirándulásunkat! :o)