2011. május 17., kedd

Még


nem nagyon tudom szavakba önteni az érzéseimet, még jobban esik csendben lenni, de nagyon köszönöm a sok együttérzést, amit tőletek kaphattam. Próbálok visszatalálni a hétköznapokhoz, önmagamhoz, de még nagyon-nagyon nehéz.

A varrás, az alkotás most is, mint már annyiszor, segít. Ezért inkább csak képeket, mint szavakat találhattok most itt egy darabig, de megköszönöm, ha velem maradtok, ha itt vagytok...

6 megjegyzés:

xJuDesign írta...

Veled vagyunk, és nagyon szeretünk.

Molika írta...

Veled vagyunk ... ölellek ...

Monika írta...

Eltűnt az előbbi hsz-em...:(

"jobban esik most csendben lenni..."---ez így van,magamról tudom. Én is így vagyok.....Tedd azt!
Ölellek!M.

Bea írta...

Sokat gondolok Rád, ölellek!

Álomjáró-Bozsomati írta...

Itt vagyunk! Idő kell most neked! Nagyölelés!

Abile írta...

Nagyon köszönöm, olyan kedvesek vagytok!!