| "Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket. | ||
| Kun Erzsébet" | ||
2011. február 25., péntek
Gondolatok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Én egy olyan süni vagyok, aki tisztában van vele, hogy vannak tüskéi...ezért belehempereg az avarba, a tüskéire falevelek tapadnak, és nem szúr vele, hanem simogat... :)
Én pedig egy olyan süni vagyok, akinek a tüskéi gombostűből vannak. Ha valakihez hozzáérek, akkor az nekem fáj :-)
Kedves sünik!
Köszönöm, hogy megosztottátok velem az érzéseiteket!
Aranyosak vagytok :o))
Kedves Abile! Ha lesz időd, nézz be hozzám. Vár ott egy díj ( tüskék nélkül :) ).
Megjegyzés küldése