.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Tegnap este iszonyatos vihar volt nálunk. Már amikor láttuk közeledni a felhőt, az felért egy katasztrófafilm kezdeti képkockáival. Én még ennyire nem féltem... Anita bebújt egy sarokba összekucorodva és zokogott, alig tudtam vígasztalni, Dávid persze kezében a kamerával állt az ablakban, hogy rögzíthesse az eseményeket, én pedig aggódva próbáltam beljebb tessékelni.
Dávid videóját majd megpróbáljuk lekicsinyíteni, hogy fel tudjam tölteni, de képeket addig itt is láthattok a pusztításról: Vihar
Nem tudom mennyire lehet felkészülni egy ilyen "eseményre", de én biztosan nem fogom tudni megszokni ezeket a hírtelen, semmiből előkerülő viharokat, amelyek veszélyeztetik a családomat, az otthonunkat és apróra zúzzák a növényeket a kertben.
12 megjegyzés:
Ez tényleg nagyon félelmetes, én sem tudom megszokni ezeket a hirtelen viharokat. Ráadásul nálam a génjeimben van a félelem, üknagymamám emiatt halt meg, gömbvillám is volt már a nagybátyáméknál... nem hiszem, hogy meg lehet szokni, de talán Anita miatt meg kellene próbálnod lecsillapítani magadban, mert így hiába nyugtatod - asszem, mert ugye én kívülálló vagyok gyerek szempontjából:))
Sajnálom a növényeiteket is:(
Elhiszem, hogy félelmetes volt. A flelem talán a fájdalomnál is rosszabb. Gyerekkoromban a sötét szobában félem iszonyatosan majd kiugrott a szivem és fejemen volt a tararóm alíg kaptam levegőt. Persze nem meretem kitakarózni, nehogy meglásson a szellem. :)
Ilyen jégesőt még nem volt alkalmam megtapasztalni szerencsére. Az a lényeg, hogy nem esett bajotok és otthon voltatok biztonságban.
Ez tényleg borzasztó lehetett! Megnéztem a képeket....elképesztő.
Sajnos tényleg nekünk, felnőtteknek kell "bátornak" látszani.
Kaokának igaza van, szerencse, hogy nem esett bajotok!
Ez tényleg durva, hogy mekkora jegek estek! Na én is tuti pánikban lettem volna. Még jó, hogy vannak férfiak is :), akik meg ilyenkor kamerát ragadnak ;) Lehet igy veszik el az élét a félelmüknek.
Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből,
És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve.
Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!
Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!
Ezsaias 12
Nos, titeket is jól elkapott ! Annyira sajnálom a kis virágainkat ! De tudod, eszembe jutot az is, hogy mit érezhet az, akinek a termését verte el, tette tönkre. Még ha van is biztosítása, szörnyű lehet látni a sok munka eredményének pusztulását. Ehhez képest a mi kárunk talán már nem is akkora...
Jesszusom! Ez tényleg durva! Nem is tudom mit mondjak... Szebb napokat kívánok!!!!
Ismerem ezt az érzést én 13 éve éltem át egy ilyen vihart, de olyan mintha tegnap lett volna . Egyedül voltam otthon pár hónapos gyerekkel a terasz akkor készült és attól féltem hogy a tetőt is széttöri. A gyerek is sírt, a kertben leverte az összes gyümölcsöt, levelet a fáról én utána a látványtól kezdtem sírni. Mi szerencsések voltunk akkor, de volt olyan utca ahol az összes ház tetejét levitte a vihar.
Szegénykéim! Félelmetes, tudom. Minket 2x ért utol, ráadásul útközben. Az autót csak úgy rombolta, mint valami bombatámadás. Iszonyat! Remélem kitombolta már magát az idényre...:-(
Megdöbbentő képeket mutattál! Őrülök, hogy jól vagytok!
megkérdezed a fiad, hogy hogyan kell lekicsinyíteni a videót? Köszi!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottátok velem a saját élményeiteket!
Mostanra még a város őrzi a nyomait, de a híradások láttán - hogy mennyi kárt tett a termésben - azt hiszem az én bánatom már tényleg eltörpül!
Csigaház!
Igen, ha sikerül megosztom Veled a mikéntjét!
Megjegyzés küldése