Judit kolléganőm Anyukája fiatal korában nagyon sokat varrt, még butikoknak is. Ebből az időből maradhatott meg a szekrény aljában lapulva ez a sok-sok rojt. Most úgy döntött, hogy nem tartogatja tovább kidobja... Még szerencse, hogy a munkahelyemen már elég sokan tudnak a hobbimról, így Judit megmentette nekem ezeket a kincseket. Bár Anyukája a kukához küldte le a szatyorral, ő behozta nekem a munkahelyünkre. :o) Még szerencse!!
6 megjegyzés:
Az jutott eszembe, szuper kis babahajakat lehetne ezekből készíteni! De nem féltelek, biztosan számos szép munkádba beledolgozod! :))
Ó,milyen jó,hogy hozzád került! Kiváncsi vagyok mikhez használod fel!
Ma a barátnőm vett egy tunikát a textilkutatóban,tüneményes az anyag. Azt mondta le kell vágnia az aljából..Én: de ugye azt a darabot nem dobod ki,nekem adod? :)))))
Kíváncsi vagyok mik születnek ezekből a kincsekből!
Bocs' - (azt hittem meg bírom állni a vélekedést a "lapnadrágról"...)
Szabadjon megemlítenem : [ = mert, "öreg kecske is megnyalja a sót" - vagy valami ilyesmi. ] - (hagyján, hogy sokatoknak (?) - a köldöke kilátszik... ill. tetoválásokról és a piercingekről (testékszer) szót sem ! - de amikor még a "háj" is kitüremszik... hát, az aztán az 'igazi!"- Kösz' ha ilyesmik is jutna eszetekbe !
A "top" (?) és a nadrág felső széle közötti távolság = ( derekatok szabadon van még télen is !) arányos = majd a derékfájdalmakkal... ill. a vesétekre való panaszkodással (- és ne soroljam ! - és akkor lehet (szúró fájdalom kiséretében ?) - gyorsan és gyakran "tologatni" a laonadrágot a WC-ben !
Na, ne legyen igazam !
Nagyon jópofák! Egy ilyen csomag nagy kincs. Még szerencse, hogy Hozzád vándorolt.
Én is biztatom a kolléganőket a nekem való mentésekre, eddig nem sok sikerrel. De lehet, hogy nem akarnak semmit kidobni...Te szerencsés vagy!!:))
Megjegyzés küldése