... néhány napra. Kihasználva még ezt a néhány nap kellemes, meleg őszi időt, úgy adódott, hogy a hétvégét most végre (mert hogy nyár elején már egyszer majdnem, csak az időjárás keresztülhúzta) a Duna-parton, Bédán tölthettük. Ez a Dunának egy holt-ága, ahol csend, béke, nyugalom...napfény és vízpart!
Pénteken délután mentünk a Barátainkkal, gyerekekkel ... Ebben a házban volt a szállásunk, amely valamikor védelmi szállásként működött árvíz idején.
Este még tudtunk szalonnát és virslit sütni a tábortűz mellett, aztán éjjel megérkezett a vihar.
Iszonyatos szél fújt... majdnem elvitte a tetőt a fejünk fölül és néhány hosszú percig az egyetlen fényforrás is csak a telihold volt, mert áramszünet lett. Ott ahol amúgy nincs közvilágítás ... a vízparton... a semmi közepén nagyon fekete tud lenni a sötétség! :o)
Szombaton reggel még egy kicsit esett az eső, de aztán ragyogó napsütés lett mire ebédet kellett főzni a bográcsban:
Itt az érintetlen természetben az állatok nem is gondolják, hogy az emberektől félni kell:
Éjszaka 3 órakor szarvasbőgésre ébredtünk. Még soha nem hallottam korábban ilyesmit, de félelmetes hangerejük van ezeknek a nagy állatoknak!
Persze, azért a gáton az élő Dunáig is ellátogattunk:
Most majd következhetnek a "tevős" hétköznapok. Már a varrás is nagyon-nagyon hiányzik...
Erről jut eszembe... meg is mutatom, hogy milyen szépséget kaptam ma...
Megérkezett a Kalex-nél nyert, gyönyörűséges táska:
