Újságok, könyvek

Nagyon szeretem lapozgatni a régi újságokat. Persze az újakat is, de a régieknek van valami különleges varázsuk, illatuk, emlékek fűződnek évszámokhoz, dátumokhoz... No, és a régi divat :o) Az is megérne egy bejegyzést. Lánykorom emlékei. :o)

Tegnap este is elővettem egy kupacot és lapozgattam, nézegettem őket.

Ezen a hirdetésen jót mosolyogtam,

mennyi könyvet tudnék venni a mostani fizetésemből :o)

És ha már a megsárgult újságokat nézegettem, eszembe jutott, hogy mivel Anitának idén nyáron az Egri csillagokat kell elolvasnia, megkeresem a polcon a könyvet neki.

Arra emlékeztem, hogy igen-igen régi megsárgult példányt kell keresnem. Mégis elérzékenyültem, amikor kinyitottam:

10 éves voltam akkor. :o) Nagypapámtól minden alkalomra, mindig könyvet kaptam ajándékba. Nagyon sokat olvastam. Rengeteg mesekönyvem, ifjúsági regényem van abból az időből és a Nagypapám mindig beleírta az évszámokat is, sőt legtöbbször az alkalmat is amikor ajándékozta.

Így különösen értékesek ezek a könyvek a számomra. Úgy döntöttem, hogy ha már előkerestem Anitának én is elolvasom, hiszen minden életszakaszunkban mást jelenthet ugyan annak a könyvnek az elolvasása... azokról a finom illatokról és a megsárgult lapok látványáról már nem is beszélve.

És újra...

... vásár. Most egy sokkal inkább megközelíthető helyen - annál, mint ahol a múlt hétvégén voltunk - volt városunkban a Húsvéti kirakodóvásár. Talán ennek is köszönhető, hogy sokkal több ember jött el. Nagyon sok kedves ismerőssel találkoztam... olyanokkal is, akikkel bár egy városban lakunk, de már évek óta nem láttuk egymást. Az ott töltött idő nagy részében volt valaki az asztalunknál beszélgetni... Sokkal jobban éreztem most magam, mint az elsőn... egy kicsit felszabadultabban... már mosolyogni is tudtam az asztal túloldalán :o)

Szombaton még úgy volt, hogy Dia Barátnőm jön velem, segíteni. Sajnos ő megbetegedett, így az egyetlen és óriási segítségem Anitám volt, aki nagyon-nagyon élvezte, hogy most ő kell legyen a "jobbkezem". Ha kis időre úgy hozta a szükség, hogy el kellett hagynom a helyemet, drága Noémi azért besegített és odament Anita mellé, hogy ne legyen olyan egyedül, ezt ezúton is szeretném megköszönni!! Bár gyanítom, hogy ezt a bejegyzést Noémi csak este fogja olvasni, ugyanis olyan fáradt volt szegény - az utóbbi időszak alváshiányától - hogy azt mondta a mai napot alvással fogja tölteni! Én erre a vásárra a kevesebb néha több elve alapján inkább kevesebb féle, de több darab terméket vittem, bár még a szombat éjszakát én is a tyúkok fenekének bevarrásával töltöttem. :o))

Készültek még:

Mivel a múltkor nem készültem... :o( most nem feledkeztem meg az ajándékokról Molikának, Ágónak és Noéminek!

És végre személyesen is megismerkedhettem Lidérckével! Örülök, hogy eljöttetek az édes kis gyerkőcökkel! :o)

Most is kedves ajándékokkal tértünk haza! Ágótól kaptam a madárkát (amit majd én hozhatok végleges formába), Aranyosfodorkától kapta Anita az agyag pillangót (amit majd lánykám fog "kiszínezni") és egy kedves kolléganőm, Piroska testvérétől, aki virágdíszeket árult egy aranyos kis díszt.

Egy ismerősöm említette, hogy megjelent egy keresztszemes újság. Nem láttam, nem hallottam a reklámját és az újságos sem értette először, hogy mit is keresek. Azt mondta, hogy már másfél hete megjelent, de még senki sem kereste... érdekes, mert szerintem nagyon kedves kis minták vannak benne...