Leda megjegyzésén az előző bejegyzésemhez - elgondolkodtam. Mi mindenre van időm... fáradhatatlanul... panasz nélkül?
Volt időszak az életemben, amikor zavart, ha mosatlan edény maradt a mosogatóban, ha hétvégén nem sikerült tökéletesen kitakarítanom a lakást... és sokat okoltam a körülöttem élőket, azért, hogy nem minden úgy alakul ahogy azt én szeretném.
De egyszer csak varázsütésre minden megváltozott. Elvesztettem azt az embert akinek az Életemet köszönhetem. Minden megváltozott. Az addig fontos dolgok elértéktelenedtek, más - kézzel nem megfoghatóak - kerültek előtérbe... és ennek már 16 éve.
Mára már odáig is eljutottam, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom, ha vasárnap ebéd után nem mosogatok el azonnal, inkább leülünk a gyerkőcökkel társasozni, uram bocsá' egy jó könyvvel a kezemben lepihenek, aminek persze szunyókálás lesz a vége :o)) A mosogatnivaló ugyan úgy ott van néhány óra elteltével is... megvár! :o)
Nem esem kétségbe, ha a hétvége takarítás nélkül telik el, mert jó idő volt, a Párom sem dolgozott és kirándulni vagy strandolni tudtunk menni. Sőt odáig merészkedem, hogy nem érdekel, ha esetleg vendég is betoppan és látja, hogy nincs kitakarítva. :o))
Lehet, hogy most többen is azt gondoljátok rendetlen vagyok... lehet, de rá kellett jönnöm, hogy igen kevés időt töltök itt a Földön ahhoz, hogy ilyen apróságokon aggódjam. És hogy kinek mi az apróság?? Ezt mindenki maga dönti el.
Megtanultam elfogadni azt amit az Élettől kapok, legyen az akár jó, akár éppen rossz élmény, mert már tudom, hogy minden azért történik velem, hogy tanuljak belőle. Meggyőződésem, hogy azokat a dolgokat vonzom magamhoz, amelyekre szükségem van....okulásul. Nem számít, hogy mi volt tegnap - mert már elmúlt... Nem számít, hogy mi lesz holnap, mert ki tudja lesz e holnapom. Csak az számít ami most van! Erre kell rácsodálkozni, ennek kell örülni! Nem mondom, hogy nincsenek rossz pillanataim, de szerencsére egyre kevesebbszer ülök le vele a gödör aljába, sajnálni magamat.. igyekszem hamar megtalálni a lépcsőt, amely felfelé vezet belőle! :o))
Szeretnék mindenkinek szép napot kívánni az alábbi idézettel:
"A megadás oly könnyűvé válik, amikor ráébredsz minden élmény mulandó természetére, és arra, hogy a világ semmi maradandót nem képes adni. Ekkor továbbra is találkozol emberekkel, továbbra is részt veszel eseményekben és tevékenységekben, ám már az egós én akarásai és félelmei nélkül. Más szóval: többé már nem követeled, hogy egy helyzet, személy, hely vagy esemény kielégítsen vagy boldoggá tegyen. Hagyod lenni annak múló és tökéletlen természetét.
S a csoda: amikor már nem él benned a teljesíthetetlen elvárás, akkor minden helyzet, személy, hely vagy esemény nemcsak kielégítővé, hanem harmonikusabbá és békésebbé is válik."
Eckhart Tolle: Megszólal a csend
De egyszer csak varázsütésre minden megváltozott. Elvesztettem azt az embert akinek az Életemet köszönhetem. Minden megváltozott. Az addig fontos dolgok elértéktelenedtek, más - kézzel nem megfoghatóak - kerültek előtérbe... és ennek már 16 éve.
Mára már odáig is eljutottam, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom, ha vasárnap ebéd után nem mosogatok el azonnal, inkább leülünk a gyerkőcökkel társasozni, uram bocsá' egy jó könyvvel a kezemben lepihenek, aminek persze szunyókálás lesz a vége :o)) A mosogatnivaló ugyan úgy ott van néhány óra elteltével is... megvár! :o)
Nem esem kétségbe, ha a hétvége takarítás nélkül telik el, mert jó idő volt, a Párom sem dolgozott és kirándulni vagy strandolni tudtunk menni. Sőt odáig merészkedem, hogy nem érdekel, ha esetleg vendég is betoppan és látja, hogy nincs kitakarítva. :o))
Lehet, hogy most többen is azt gondoljátok rendetlen vagyok... lehet, de rá kellett jönnöm, hogy igen kevés időt töltök itt a Földön ahhoz, hogy ilyen apróságokon aggódjam. És hogy kinek mi az apróság?? Ezt mindenki maga dönti el.
Megtanultam elfogadni azt amit az Élettől kapok, legyen az akár jó, akár éppen rossz élmény, mert már tudom, hogy minden azért történik velem, hogy tanuljak belőle. Meggyőződésem, hogy azokat a dolgokat vonzom magamhoz, amelyekre szükségem van....okulásul. Nem számít, hogy mi volt tegnap - mert már elmúlt... Nem számít, hogy mi lesz holnap, mert ki tudja lesz e holnapom. Csak az számít ami most van! Erre kell rácsodálkozni, ennek kell örülni! Nem mondom, hogy nincsenek rossz pillanataim, de szerencsére egyre kevesebbszer ülök le vele a gödör aljába, sajnálni magamat.. igyekszem hamar megtalálni a lépcsőt, amely felfelé vezet belőle! :o))
Szeretnék mindenkinek szép napot kívánni az alábbi idézettel:
"A megadás oly könnyűvé válik, amikor ráébredsz minden élmény mulandó természetére, és arra, hogy a világ semmi maradandót nem képes adni. Ekkor továbbra is találkozol emberekkel, továbbra is részt veszel eseményekben és tevékenységekben, ám már az egós én akarásai és félelmei nélkül. Más szóval: többé már nem követeled, hogy egy helyzet, személy, hely vagy esemény kielégítsen vagy boldoggá tegyen. Hagyod lenni annak múló és tökéletlen természetét.
S a csoda: amikor már nem él benned a teljesíthetetlen elvárás, akkor minden helyzet, személy, hely vagy esemény nemcsak kielégítővé, hanem harmonikusabbá és békésebbé is válik."
Eckhart Tolle: Megszólal a csend
11 megjegyzés:
Hú, ez nagyon jó, és teljes mértékben egyetértek veled :)
Én akkor váltottam erre az életformára mikor megjártam a "poklot", és eldöntöttem, hogy igenis még itt maradok a földi létben egy kicsit. Azóta nálam sincs mindég elmosogatva!!!
Igazad van és kivánom, hogy ne kelljen olyan helyzetbe kerülni, hogy utána jöjjél rá arra, hogy ne kelljen elmosogatni. De a mosagtógép igen jó segitség! Engem sokszor megszóltak, ha leültem olvasni, de ma már megszokták. Idünként rám jön a nagy takaritás, de a legfontosabb a harmónia!
Carpe diem! :-)
Igazad van.
Ma már én is megengedem magamnak hogy hétvégeken reggel lustálkodjak,
és nálam is van mosatlan . Nem mindig volt ez így, de most sokkal jobban érzem magam mentálisan.
Kívánom hogy ne kerülj gödörbe, nehéz kimászni belőle.
Élj úgy ahogy jól esik, amennyire megengedheted Magadnak.
És ne törödj másokkal ki mit mond.
Szívemből szóltál! Már engem sem érdekel, ha betoppanva valaki nem makulátlan rendet talál, sőt szerintem már meg is szokják tőlem...:) Én pedig úgy gondolom, mindennél többet ér ebéd után egy társas vagy egy jó beszélgetés, mint a tiszta mosogató. A gyerekeim nem arra fognak emlékezni, hogy nem volt kivasalva minden és élére pakolva a szekrényben, hanem arra, mennyit játszottunk vagy olvastunk együtt, és hogy mindig kéznél voltam ha kellettem.
Nagyon köszönöm, hogy elgondolkodtál és meg is osztottad velünk. (Azt hiszem, az én megjegyzésemre reagáltál.:))
Te is elgondolkodtattál engem: én még ott tartok, ahol Te a tragikus fordulat előtt. Erre épp most döbbentem rá. És arra is, milyen nagy hiba másokat piszkálni ezért. Az is jó, hogy a többiek is hasonló gondolatokat írtak le a megjegyzéseknél. Igyekszem tanulni a tapasztalataitokból. Remélem, sikerül változtatni magamon.
Hmmm,nagyon elgondolkodtató és megható bejegyzés volt,köszönöm!
Én is egyre inkább igyekszem a tartalmas dolgokat tenni az életemben,hiszen azért már több van mögöttem,mint előttem.
Te,rendetlen?Az kizárt!A rendes nem azt jelenti az én fogalmam szerint,hogy minden makulátlan.Igen,én is szeretnék tipp-topp háziasszony lenni,de nem megy.Nem ezen múlik a harmónia.Az belülről jön.És rövid az élet....
Örülök, hogy ilyen sokan hozzászóltatok a bejegyzésemhez és méginkább annak, hogy sokan gondolkodtok hasonlóan a "fontos" dolgokról! :o)
Puszillak mindannyiótokat!
Teljes mértékben igy érzem én is! Pedig nem olyasmi vezetett rá, mint téged, egyszerűen csak mindig igy érzetem, hogy nem tölthetem az egész időmet takaritással, rendrakással. Néha csilli-villire csinálok mindent, de ha nem, és valaki betoppan, akkor sem érdekel. Még akkor sem, ha kritizálnak érte.
Hű, ez nagyon szép írás! És igazán elgondolkodtató és megfontolandó!:)
Megjegyzés küldése